Faliújság

Tudjon meg többet

“Arcuk van, életük, kócos hajuk…”

2017. június 16., 15:55

Lackfi János, a TérTáncKoncert egyik nagykövete, író-költő tűpontosan írta le, milyen élmény is volt ott ülni, együtt örülni a Hősök terén június 10-én.

Köszönöm, hogy a BFZ TérTáncKoncertjének nagykövete lehettem, remek volt ott ülni a Hősök terén, a verőfényben az újrahasznos széken, igazi örömünnep.

Azon gondolkodtam, hogy az ilyesmi viszi előbbre a világot, a kiemelt pillanatok, minőségi zenével, történelmi atmoszférával, tűpontos hangosítással, átszellemült, nagyon különböző szociális helyzetű gyerekekkel.

És mégsem steril koncert, mert mindig van kis tülekedés, mobilozás, te, hol a Melinda, nemlátom, mennyémáodébb, haddfilmezzem, ottan integet, fater, ne variájjá. És a zeneélvezők, akik pisszegnek, mert a Müpában hiszik magukat, és persze ott is vagyunk, de olyanok életében is járunk, akiknek ez hatalmas esemény, mely alig adatik meg, kiintegetnek a koreográfiából, arcuk van, életük, kócos hajuk, kirínak az egyenpólóból, mégis belesimulnak az egészbe. Így vagyunk igazán együtt!

Újra a gyerekeké volt a Hősök tere!

2017. június 16., 13:43

Újra többezer embert vonzott a Hősök terére szombaton (június 10-én) Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar és az az ötszáz fantasztikus fiatal, akik együtt táncoltak a zenekar játékára a TérTáncKoncerten.

Június 10-e főhősei egyértelműen azok a gyerekek voltak, akik hétezer fős közönség előtt táncolták el a Harangozó-díjas Vári Bertalan számukra megalkotott koreográfiáját a Budapesti Fesztiválzenekar élő játékára a Hősök terén. A hátrányos helyzetű térségekből érkező és szerencsésebb sorsú, roma és nem roma fiatalok hónapokon át készültek erre a napra az ország 25 különböző iskolájában, hogy aztán a projekt csúcspontjaként együtt mutathassák meg, mire képesek – a katarzis pedig idén sem maradt el. A Fesztiválzenekar a fellépésen kívül kulturális és közösségi programokat is szervezett a gyerekeknek, akik nyáron egy TérTáncTáborban is részt vehetnek a BFZ és a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány szervezésében.

Pillecukros álom

2017. június 15., 14:29

“A legjobb az volt, hogy emeletes ágyon aludhattunk, a tábortűznél pillecukrot süthettünk, takarodó után titokban beszélgethettünk, az erdőben bóklászhattunk Anya nélkül…és az is tetszett, hogy a táncunkat láthatta a budapesti nagybácsi!” – a karcagi gyerekek így élvezték azt a csillebérci együttlétet, amely megelőzte a TérTáncKoncertet június 9-én.

A csapatok már egy nappal a Hősök terei fellépés előtt megérkeztek Budapestre, hogy összerázódjanak, ismerkedjenek, barátkozzanak egymással. A Demokratikus Ifjúságért Alapítvány csapata ebben óriási segítség volt. A külön foglalkozások után Vári Bercivel összepróbálták a táncot is. A képek, amelyeket a Morgan Stanley egyik lelkes önkéntese, Tuba Z. István készített, magukért beszélnek.

“Nem azért, mert Fischer annyira gizda”

2017. április 27., 14:58

“Itt Cserdiben még soha nem játszott a Jolly meg a Kis Grófo. És amíg hatással tudok lenni erre, én inkább a Fesztiválzenekart választom. Nem azért, mert Fischer annyira gizda” – mondta Bogdán László, Cserdi polgármestere, a TérTáncKoncert egyik nagykövete a Fideliónak. Nem a Fesztiválzenekar ismertsége és elismertsége fontos számára. – Hanem az, hogy szabadok és tehetségesek ezek a művészek.”

Bogdán László és Cserdi lakói mindig nagy szeretettel fogadják a táncoló gyerekeket és a muzsikusokat, most sem volt ez másképp.

Új barátságok:

Együtt, gyorsan dolgozni: 

Tánc!

Hangszerakrobatika:)

Dobpergéééés!

És persze a spontán hangszerkóstolás sem maradt el.

A háttérben a repcefölddel jobban szólnak a rezek.

Az áprilisi hóesés után szikrázó napsütésben játszhattak a muzsikusok.

Alakul a hangulat:

Minden pillanatot érdemes megörökíteni.

Fotók: Benkő M. Fanni

“Nekem a TérTáncKoncert az életem”

2017. április 27., 14:44

„Nekem a TérTáncKoncert az életem.” A 13 éves Rácz Ramóna Salgótarjánban él, és fodrásznak készül, de amióta az eszét tudja, táncolni akar. Ezért is kivételes lehetőség neki a TérTáncKoncert, aminek idén ő lett az egyik nagykövete. „Kicsit félek, kicsit izgulok, de szeretném megmutatni a világnak, mit tudok. Ha pedig az ember táncolni akar, azért tenni is kell.” Ramóna a táncon kívül hárfázni is szeretne – a Fesztiválzenekar Hangszerkóstolóján próbálta ki, és azonnal beleszeretett.

Ramónával a negyedik regionális találkozón ismerkedtünk össze Salgótarjánban, ahol a helyi önkéntesek fantasztikus közösségépítő programmal készültek, pedig nem volt könnyű dolguk az összegyűlt 130 gyerekkel.

Nagykéééz! – a vezető koreográfusunk, Vári Berci gyakran kéri ezt a gyerekektől.

Följebb, még följebb!

A locsolócső Salgótarjánban is nagy sikert aratott.

A legszebb pillanatok.

A reneszánszból eljutottunk Harlemig.

Még egy tornaterem is szólhat jól.

Fotók: Stiller Ákos

“Nagyon nagy buli az egész”

2017. április 27., 14:28

Apátfalván április 13-án találkoztunk, itt végre személyesen is megismerhettük két gyerek nagykövetünket, Sinoros-Szabó Sándort és Mátó Domonkost. A zene, a tánc és a játék itt sem maradt el.

„Az első alkalommal érdekes és izgalmas volt fellépni a TérTáncKoncerten, kicsit remegett is a lábam, mert sokan néztek, és elöl táncoltunk. Másodszor már nem volt olyan ijesztő, akkor már felszabadultabb voltam. Most pedig várom a júniust, de egyelőre az a lényeg, hogy jól teljesítsünk a próbákon” – mesélte Domonkos, Sanyi pedig kiegészítette: „Aki nem vesz részt a TérTáncKoncerten, hatalmas élményt veszít el. Nem mindenkivel történik meg, hogy egy világhírű zenekar zenél neki. Nagyon profik, nagyon jó hallgatni őket élőben. Az sem mindennapi, hogy a Hősök terén többezren néznek, és a tévé is közvetíti.”

És persze ami a lényeg: “nagyon nagy buli az egész”!

A Fesztiválzenekar egyik kedves támogatója, Németvölgyi Ágnes a legendás “zongorabillentyű” nevű süteményből küldött a tértáncos gyerekeknek. Isteni lett, mint mindig!

Megy a labda vándorútra, Galambos Rita pillanatok alatt mozgásba hozta a gyerekeket.

Indulhat a tánc!

Pozíció!

A zene öröm.

Szuper csapat az Igazgyöngy Alapítvány kis delegációja:)

Fontos a közeledés egymáshoz.

Koncentráció nélkül nem megy:)

Jump!

Fotók: Benkő M. Fanni

“Jó együtt lenni” – téglási örömök

2017. április 19., 18:27

A második regionális találkozót Tégláson tartottuk április 11-én. Öröm volt hallani a gyerekek visszajelzéseit: “Imádok táncolni!”, “Jó együtt lenni!”, “Izgalmas, együtt vagyunk, és élvezzük”. Zenészeinknek itt saját “fegyverhordozóik” is voltak, nézzék csak (őket és a csillogó szemeiket):

Ki segít kivinni a dobszerkót?

Cin-cin-cimborák:)

A bátrak egész közel merészkedtek:

És kiderült, hogy locsolócsővel is lehet zenélni:

A tánc is szuperül ment:

Itt is vezető koreográfusunk, Vári Bertalan varázsolt:

Lendületes csapat:

Egy kis futóverseny:

Pihenésképp baráti pózolás a nap végére:)

Fotók: Stiller Ákos

Zsámbéki zsongás

2017. április 19., 18:10

Április 10-én Zsámbékon jártunk, itt találkozott egymással az első tértáncos csapat. Közös próba, közös játék, és egy kifejezetten nekik összeállított koncert várta őket. És még Lackfi János, a TérTáncKoncert egyik nagykövete is benézett hozzánk.

„Amikor sokan táncolunk egyszerre, az olyan, mintha egy láthatatlan egység alakulna ki közöttünk, anélkül, hogy egyetlen szót váltanánk egymással. Nagyon boldog vagyok, hogy részt vehetek a TérTáncKoncerten! Elvarázsol a tánc: ha rosszkedvem van, ha valamit nem tudok megoldani, ha idegesítenek, vagy nem érzem jól magam, teljesen elfeledteti velem a bajt!” – mondja  Yanne Le Flohic, a TérTáncKoncert egyik gyereknagykövete, a budapesti Francia Iskola diákja, aki szintén részt vett a zsámbéki regionális találkozón.

Fotók: Szekeres Máté

Budapesti élmények

2017. április 19., 17:58

Március 31-én újabb Hangszerkóstolót szerveztünk a júniusi TérTáncKoncertre készülő gyerekeknek. Beszéljenek helyettünk a képek!

A hárfa volt az egyik sláger:

De persze a hatalmas tuba is megdolgoztatta a gyerekeket:)

Jó nagy volt a torlódás a hegedűnél is:

És i ne szeretne dobolni?

Mindent dokumentálni kell:

…vagy csak jó alaposan megfigyelni:

És a végén mindenki összeáll egy képpé:

Hatalmas élmény volt, hogy eljöttetek!

Fotók: Benkő-Molnár Fanni

Oldani a különbséget

2017. április 3., 11:38

Virágos Erzsébet magyartanár Salgótarjánban, fő koordinátora és mentora azoknak a helyi fiataloknak, akik mozgatórugóivá váltak az ottani közösségi programoknak. A gimnazisták az ő segítségével szervezik és irányítják a salgótarjáni felkészítő foglalkozásokat a TérTáncKoncertre készülő gyerekeknek. A programok lelkét eddigi tapasztalatairól kérdeztük.

Három helyről érkeztek ma ide gyerekek, az egyik csoport a helyi diákotthonból, a másik a Dornyay Béla Általános iskolából és néhányan az Uzoni Péter Általános iskolából. Mindannyian a nyári Hősök terei koncertre készülnek, ahol együtt táncolnak majd a Fesztiválzenekar élő játékára. Minden pénteken táncórájuk van, és olyan szerencsések, hogy speciális foglalkozásokkal, játékokkal egészítik ki a felkészítésüket.

A Budapesti Fesztiválzenekar idén a Leonard Bernstein West Side Story-jából készült Szimfonikus táncokat játssza a Hősök terén. Hogyan segítik a gyerekeket, hogy közelebb kerüljön hozzájuk a darab témája és maga a zene?

Virágos Erzsébet: Mindenekelőtt azt szeretnénk, ha a darab lényegét minden résztvevő megértené és átérezné, így a zene is közelebb kerülne hozzájuk. A másik célunk az, hogy a különböző helyekről érkező gyerekek összeismerkedjenek egymással és közelebb kerüljenek egymáshoz. A mostani foglalkozást egy hosszabb előkészítő folyamat előzte meg, mert azt szerettük volna – és ez sikerült is – hogy mire a konkrét téma feldolgozására sor kerül, már összeszokott, együttműködésre képes csapattal tudjunk dolgozni. Ezért ősszel is és karácsonykor is szerveztünk egy-egy találkozót, amelyen még csak az ismerkedés volt a cél.

A középiskolás segítőtársak, akikkel közösen dolgoznak, hogyan verbuválódtak?

V.E.: Őket már tavaly sikerült bevonnunk egy nagyon eredményes akcióba, amellyel itt a városban sokakat megmozgattak. A gyerekek akkor éreztek rá az önkéntes munka szépségére, izgalmára. A Demokratikus Ifjúsági Alapítvánnyal (DIA) közösen szerveztük a „Speak Smart” programot, ami arra épült, hogy a városban felmerülő, és nem nagy erő- és pénzráfordítással, de lelkesedéssel és önkéntes munkával megoldható problémákat feltérképezzék, kidolgozzák a megoldási javaslataikat és sokak bevonásával meg is oldják azokat. Nem egy esetben jártak sikerrel. Így most is szívesen vállalkoztak arra, hogy új feladatokban vegyenek részt. Így kerültek a TérTánc program előkészítői közé.

Ilyen típusú feladattal találkoztak már korábban?

V. E.: A tánc biztos, hogy szerepelt az eddigi gyakorlatukban, de ilyen színvonalas, sokrétű programmal most találkoztak először.

A TérTánc programban szereplő gyerekek kiválasztása hogyan történt?

V. E.: Az iskolák igazgatói, tanárai meghirdették a lehetőséget és akinek kedve volt, jelentkezett. Nagyon sokan akartak részt venni benne, hiszen sok jóval kecsegtet ez a program. Aztán persze jónéhányan rájöttek, hogy nem lesz nagyon könnyű dolguk, így az első foglalkozásra már csak a jelentkezők fele jött el és azóta is lemorzsolódtak néhányan. Most olyan húsz körüli a végleges létszám és a velük dolgozó gimnazisták is vannak legalább tizen.

Hogyan kezdtek hozzá a felkészítéshez?

V. E.: Először megnéztük együtt a West Side Storyból készült musical filmet. Persze csak a nagyok, vagyis a hetedik-nyolcadikos osztályosok és a középiskolások jöhettek. Örömmel nyugtáztam, hogy senki nem ment ki a moziból, türelemmel és figyelemmel nézték végig a filmet, pedig nem a mai, általuk látható filmes módszerrel készült, ráadásul a kamaszokról szóló történetet felnőtt szereplők játszották. Hosszú is a film, úgyhogy azt gondoltam volna, hogy nem fogják tudni végignézni. Szerencsére nem így történt, sőt, néma csöndben ültek és figyeltek.

Azt jól tudom, hogy a TérTáncKoncertre készülő salgótarjáni gyerekek zöme cigány családból származik?

V. E.: Igen, bár pontos számot nem tudnék mondani, hiszen nem szoktuk megkérdezni tőlük, ki milyen háttérből érkezik, de az biztos, hogy sokkal több köztük a roma gyerek, mint a nem roma. És az is igaz, hogy ebben a városban is, ahogy bizonyára sok más helyen Magyarországon, elkülönül egymástól a cigány és a nem cigány népesség. Ez a program többek között épp arra jó, hogy megpróbáljuk ezt az elkülönülést valamelyest feloldani és közelebb hozni őket egymáshoz. Miközben nem hangsúlyozzuk ezt a célt, hanem úgy kezeljük az egészet, mint amit egyébként valójában gondolunk is róla, hogy egy magasszínvonalú gyerekprogram. Ami furcsa, hogy mégis szinte kizárólag olyan intézményekből jelentkeztek, amelyekben hátrányos helyzetű gyerekek tanulnak, vagy élnek. Pedig jó és fontos volna, hogy a jó helyzetből érkezők találkozhassanak és együtt lehessenek a hátrányos helyzetűekkel. Így aztán szándékosan igyekeztünk mi magunk bevonni olyan diákokat, akik maguk nem jelentkeztek, de sikerült meggyőzni őket, hogy érdemes részt venniük ebben a közös munkában.

Miután megnézték a filmet, most találkoznak először. Miről szól ez a délután?

V.E.: Természetesen megpróbáljuk alaposan feldolgozni, megértetni a látottakat. Arra vagyok kíváncsi, milyen lenyomat maradt bennük a film után, mi az, amin elgondolkodtak azóta, és mire jutottak a látottak alapján. Ezt különböző módszerekkel próbáljuk majd feldolgozni velük. Lesznek szórakoztató kvízjátékok, lesznek szerepjátékok, tervezünk történetmesélést, elemzést, és még sokféle módon igyekszünk megértetni velük, milyen üzenetei vannak ennek a remek alkotásnak. És persze az is célunk, hogy azok a gyerekek is, akik – lévén, hogy még nem olyan korúak, hogy megnézhették volna a filmet – megértsék, hogy pontosan miről van szó. Remélem, sikerül.

A foglalkozás remekül sikerült, a gimnazisták alaposan felkészülve érkeztek. Először mindenkitől megkérdezték, éppen mi az, aminek örül, mit vár a délutántól. Aztán a West Side Story történetét rövid és lényegre törő mondatokra szedve kiosztották a jelenlévő gyerekeknek, akik egyenként felolvasták a náluk lévő szövegeket. Ebből mindenki számára összeállt a történet. Ezt követően a legfontosabb szerepeket egy-egy ragasztóshátú cédulára írták és random módon egy-egy gyerek mellére ragasztották névjegyként. Ettől kezdve mindenki a neki kiosztott szerep szerint kezdett készülni a darabra. Ehhez persze tanácsot és segítséget kaptak a gimnazista segítőktől és Virágos Erzsitől is. Végül a második óra végére összeállt a rögtönzött West Side Story a salgótarjáni TérTánc-csoport előadásában. A gyerekek láthatóan rendkívüli módon élvezték a játékot, amely olykor nagyon is komolyra fordult. Végül határozottan el tudták mondani, ki mit gondol az alapkérdésről. Vajon hová vezet, ha a különböző háttérből érkezők nem képesek elfogadni egymást?

Hírlevél